Grissini ("le petit baton de pain de Turin")

A grissini-t rém egyszerű elkészíteni és elegánsan szervírozható. Pizzériákban szoktak vele kedveskedni, de ne hagyjuk magunkat átverni! Számomra az igazi grissini enyhén sós, ropogós, de semmiképpen sem  pizzatésztából készül.

Giorgio Locatelli szerint Napóleon imádta a grissinit és a "le petit baton de pain de Turin" nevet adta neki. Szerinte Napóleon ezt rágcsálta a waterloo-i ütközetnél...

hozzávalók (kb 50db 25-30 cm-es grissinihez):

• 400 g tej (ha lehet házi, vagy magasabb zsírtartalmú)
• 20 g élesztő (természetesen friss)
• 100 g vaj
• 750 g liszt (kenyérliszt BL80)
• 7 evőkanál frissen reszelt parmezán
• 20g só
• csipetnyi chili (elhagyható, ez már nem az eredeti recept része!!)

A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a szoba hőmérsékletű tejet, és belekeverjük az élesztőt. A lisztet, a parmezánt, a sót, és aki szereti a csipetnyi chilit egy tálba tesszük, és az élesztős tejet fokozatosan hozzákeverjük. Ha kb. 15 percig gyúrjuk akkor lágyabb, de ugyanakkor rugalmas tésztát kapunk. Letakarva 30 percig pihentetjük, majd ismét átgyúrjuk és további 30 percig pihen.

A tésztát 4 részre osztjuk, és mindegyikből téglalapot nyúltunk. 1cm-es csíkokat vágunk. A csíkokat tenyérrel és az újjainkkal sodorjuk, enyhén nyújtjuk és tepsibe fektetjük.

Előmelegített sütőben 180C-on 10-15 percig sütjük, míg világos aranyszínű és ropogós nem lesz.

Az eredeti olasz pizzatészta receptje.

Régóta próbáltam megszerezni az eredeti olasz a pizza receptjét. Tudom, ez egy kicsit olyan mintha az eredeti pörkölt receptjét keresném. Ahány ház, annyi szokás... Mégis néhány alapvető jellemzőt és arányt figyelembe véve a sok-sok recept alapján a következő összetétel hozta meg a várt eredményt: az igazi ropogós vékony tésztát, isteni illattal. Marinám is így szereti...:)

hozzávalók: 

• 1kg finomliszt (lehetőleg "00"-as liszt Olaszországból!!!!! EZ NAGYON FONTOS!! Elkészíthető más lisztből is, de az már nem az igazi pizzatészta) 
• 3 evő kanál olíva olaj (extra vergine)
• 4 teáskanál (20 g) só
• 1 teáskanál (5-7 g) cukor
• 10-60 g sörélesztő
• 600 ml víz (langyos)

A sörélesztőt belemorzsoljuk a vízbe és addig keverjük amíg el nem olvad. (A receptben 10-60g élesztőt írok. Elrontani nem lehet, de én a kevesebbet szoktam használni főleg ha a tésztának van ideje állni legalább 15 órát.) A hozzávalókat összekeverjük és a vizet folyamatosan adagolva rugalmas, de nem túl kemény tésztát gyúrunk kb 8-12 perc alatt. Ebből a mennyiségből 6-8 pizza süthető (gombóconként 260g-300g). Formázzunk 6-8 gombócot. Kelesztő tálba, vagy ha nincs sima üveg vagy műanyag edénybe tesszük a gombócokat amit enyhén nedves ruhával letakarunk, hogy ki ne száradjon.  Hagyjuk, hogy szobahőmérsékleten a megdagadjon. Ha van időnk 1-2 alkalommal átgyúrhatjuk a tésztát.

Enyhén lisztezett felületen sodrófával kerekre nyújtjuk a gombócot, kb 5-8 mm vastagra. Ezután a közepétől kifelé haladva a kezünkkel nyújtjuk, simítjuk a tésztát miközben folyamatosan forgatjuk míg a kívánt 1,5-2mm-es vastagságot el nem érjük. Így a tésztánk kerek marad és a szélei magasabban lesznek, ami ha megpirul az igen finom tud lenni. (Arról nem is beszélve, hogy a feltét nem folyik le...)

Most jöhet a feltét

 (A feltétről itt nem írok részletesen, de a mennyiségekre nagyon figyeljünk!! NE rakjunk rá túl sok mindent, mert eláztathatják a tésztát, ebben higgyünk az olaszoknak: ők sem teszik. Így érezzük a tészta ízét: itt is érvényes "a kevesebb néha több" elve. Nem rosszak a kimondottan pizzafeltétnek készített pizzasonkák, pizzamozzarella... de ha valódi pizzát akarunk készíteni ne sajnáljuk a pénzt eredeti alapanyagokra: parmigiano reggiano, mozzarella buffalo...)

Ezután előmelegített forró sütőben 220C-on kb 8-15 percig süssük amíg a szélei és az alja aranybarna nem lesz.

A mennyiség némileg soknak tűnhet, de nekem jó pizza tésztát kisebb mennyiségből még nem sikerült csinálnom. Ebből a mennyiségből 6 gombócot szoktam csinálni amiből 3 rögtön a mélyhűtőben köt ki. Később nagyon hálás dolog ha váratlan vendég érkezik... Az élvezeti értékéből nem túl sokat veszít, ha fokozatosan (pl.: becsomagolva meleg vízben) olvasztjuk ki és így még egy kicsit meg is tud kelni.